Nagyvárosban élünk,mert nekünk ez a világunk. Ide születtünk vagy ide sodródtunk. Bármi is a történetünk,mi itt akarunk helytállni. Itt fogunk helytállni. Szeretjük a nyüzsgést,a tempót,azt hogy mindig van mit tenni. Dolgozunk,tanulunk,élünk, szeretünk.

Minden változik,ezért nem unatkozunk. Szeretjük ezt a világot,mert kihozza belőlünk a legjobbat. Néha még a leghúzósabb napokon is egy-egy percre lelassítunk. Ilyenkor szusszanunk egyet, törődésre vágyunk,egy kis biztonságra, nyugalomra. Meg arra,hogy ezekből a pillanatokból energiát meríthessünk. Meglepjük magunkat egy igazán jó kávéval,néhány finom falattal. A rohanás mellett is felismerjük a jót. Az igazit,ami szívből jön. Ezeknek a pillanatok a mindennapjaink luxusai. Mert jár nekünk,hogy ezt megadhassuk magunknak.

Néha csak percek ezek,de ilyenkor nyer értelmet a rohanás,ami újra és újra magával ragad. Van egy hely,ahova mindig benézek. Megállok. Néha bent,de van,hogy kint. Szeretek itt lenni. Mindenki rohan csak mi állunk itt,a PRE-GO-ban. Persze mi is csak percekre. Megállunk kicsit,mielőtt továbbmennénk. Ilyenkor lelassul a film és beavatottnak érzem magam. Jó arcok,finom kávé, friss tészták,csodás illatok. Mindig szól a zene. Néhány perc nyugalom,ami feltölt energiával. Van, hogy útközben eszem meg,vagy a melóban,vagy otthon. Néha a többieknek is viszek,így tudják, hogy fontosak. Bárhogy rohanok,ide mindig beugrok. Feltöltődni.

Aztán sikerre vágyva,tele pozitív energiákkal rohanok tovább! Ez az én helyem.